A régi hiedelmek szerint a fátyol takarta el az arát a gonosz szellemek elől. Csak később (így is évszázadokkal ezelőtt) értékelték át a tisztaság, az ártatlanság, az érintetlenség, vagyis a szüzesség szimbólumává. Egy nő életében egyetlen egyszer van olyan esemény, amikor feltétlenül megilleti őt, hogy viselje: igen, az esküvője napján. Megismételhetetlen alkalom, se előtte, se utána nem szokás máskor fátylat felvenni! Egy lefátyolozott arc a legtöbb embert ámulatba ejti: eleganciát, komoly pillanatot, meghittséget és méltóságot tükröz. Amikor a menyasszony bevonul a templomba, néhány másodpercre minden jelenlévőnek  eláll a lélegzete!
A fátyol a menyasszonyi ruha leglátványosabb kelléke. Anyaga meghatározó, nagyon ritkán térnek el attól a készítők, tüll kell legyen. Divatjának voltak hullámvölgyei, de szerencsére hagyományát sem a módi, sem a korok nem tudták megváltoztatni. Hossza viselője méltóságát, társadalmi hovatartozását fejezte ki: minél hosszabb egy fátyol, annál megközelíthetetlenebb viselője. (Pl. egy öt méteres fátyol esetében a menyasszony mögött öt méteren belül senki sem tartózkodhat.)
Manapság egy fátyol hosszát már inkább a ruha fazonja, viselője ízlése, esetleg a ceremónia helyszíne határozza meg. Egyházi esküvőnél szinte nélkülözhetetlen! A fátyol minden menyasszonyt megillet, ezért az állandóan változó divat kedvéért sem tanácsos kihagyni, hiszen semmikor máskor nem vehetjük fel...
Régen nagy megtiszteltetés volt, ha egy menyasszony édesanyja, netán nagymamája fátylát tűzhette fel esküvője napján: családi ereklyeként örökítették tovább. Manapság ez már nem szokás (a hófehér tüll egy idő után megsárgulhat). Szokás viszont kölcsönzés helyett megvásárolni, félre tenni emlékbe. Egyes nyugat-európai országokban az ara darabokra vágja (persze a legtöbb esetben nem azt, amit viselt, hanem egy kevésbé értékes fátylat) és a koszorúslányoknak, a barátnőinek ad egy-egy darabot belőle, szimbolizálva barátságukat, összetartozásukat az esküvő után is, illetve a még hajadonoknak kívánva, hogy mihamarabb ők is fátylat viselhessenek.
A fátyol alapanyaga általában tüll. Névadója Tulle (ejtsd: tüll) egy dél-franciaországi kisváros. Maga a tüll szó is hálószerűen szőtt, átlátszó fátyolszövetet jelent, utalva legfőbb felhasználási területére.

A fátyoltüllök átlagos színei: fehér és az ecrü

A fátyol átlagos hosszai és ezek elnevezései: